Budapest .2016 . Október . 12 .

Nem tudom , hogy mindenkinek ilyen nehéz e , vagy csak nekem . képtelen vagyok az  Inda passba   regisztrálni . Ezért úgy döntöttem , nem is fogok . Mindent meg nehezítenek  .Bezzeg mikor más a nevemben . a régi oldalamat megszüntette és a helyemben nyitott egy újat a nevemben . Vele biztos nem akadékoskodtak így , vagy valaki ismerőse volt . benn a Facebooknál . Tovább nem folytatom .  a blogom . tudom használni . / azt jóindulatú emberek , mert azért azok is vannak még . / segítettek beállítani . Köszönöm is nekik . . Nem kibúvókat keresek a korom meg említésével   / 82  / éves vagyok . DE!!! mindenki majd akkor érti meg , ha már ebben a korban lesz ,hogy természetes demenció már ugyan csak fenn áll . Tele vagyok panasszal .  Azt hiszem az ember kedvét az  adott helyzetek is befolyásolják . Pl.időjárás rossz közérzet . ,a betegségek , és azokkal járó fájdalom . Egyszóval nagyon sok minden . Akkor még a magányt nem is említettem . .A régi szép időket , persze csak gondolatban , vissza , vissza sírom . A napokban jutott éppen eszembe , milyen jókat sétáltunk Katival a barátnőmmel . Na ebből megint nosztalgia kerekedik . Azok a séták  5 .6 . évvel ez előtt voltak , Böhönyén , ahol 56. évig éltem . Egy emberöltő . Mikor el kellett jönnöm , egészségi okok miatt , már úgy ismertem a szőlőhegyet , mint a tenyeremet . Becsukott szemmel is eltaláltam volna bárhová . Az mellett olyan jókat beszélgettünk , az egy fél gyógyulás volt . De csak fél . Ha egész lett volna , még most is ott laknák . A jól ismert emberek között . És a magam által megépített kis sziklakertekkel tele telepített virágoktól pompázott kertet . Kellett nekem bele kezdenem , alig tudom abba hagyni . Lassan a elfogy a hely ahova írni tudok . Mérgelődéssel kezdtem , és megnyugodva fejezem be . a Blogot .