Budapest . 2014 . Szeptember . 07.
Kora reggel van . nagyon korán . 2 . 39 .Felkeltem !, Nem tudtam aludni . Bekapcsoltam a számító gépet . Néztem a Facebookot . Sok a késő nyugovóra térő ember . Ahogy néztem a hír folyamot , egymás után jöttek a virágos képek . Egyik szebb volt mint a másik . Választanom kellett volna , nem tudok . Igaz nekem minden virág szép . Elgondolkoztam . Milyen sok ember szereti a virágokat , és a természetet . Azt mondja egy régi mondás , aki a virágot szereti , rossz ember nem lehet.Ez gondolkodtatott el . A virág nem csak a kertekben , nyílik , mint nemes növény . A természetben bárhol . Utak mellett, az erdőkben , mezőkön , mind vadnövény . Tehát virág van , bőven . A szívünk ki nyílhat , szerethet , a szeretettől jobbá lesz . Akkor miért van az , hogy olyan sok rossz ember van . Mert mindig is volt, jó és rossz . Mindenben , nem csak az emberben . Miért nem látja meg minden ember , csak a jót és szépet . Miért, csak egy része . A virág mindenkinek nyílik . Mindenki láthatja , láthatná .! De nem látja meg ,vagy a szíve nem tud ki nyílni a szépség előtt , a szeme ,ha látja is . A szíve nem látja az nem lát , csak érez . A szívvel is lehet , jót és rosszat is érezni . Vagy ez kihalt belőlünk , hogy amit a szemünk szépnek lát , azt a szívünk is jónak érezze ? Hangoljuk össze a két érzést . Amit látunk és amit érzünk . Próbáljuk meg , talán jobbak leszünk tőle. A világ is szebb és jobb lesz . Szeressük a virágot . Akkor is ha nagyon szép . és akkor is . ha kevésbé . Ők szeretnek minket . Azért nyílanak , hogy a szépségükkel szeretetet lopjanak a szívünkbe . Ne csak a kertekben ápoljuk őket . A természetben azzal ápoljuk, hogy nem tapossuk el . Nem nézünk rajtuk át , meglátjuk őket . Észre vesszük őket . Talán nem leszünk olyan gonoszak ,Csak egy kicsit legyünk jobbak , már akkor is megéri , ha csak pár embert nyertünk meg a jónak . Azt a pár embert a gonosztól vettük el . A jó több lett / ha párral is / , de a gonosz is kevesebb . a mérleg nyelve megbillent . Ezért SZERESSÜK a virágokat .
